Avagy hogyan vált Nipper, Francis Barraud angol festő testvérének terrier kutyája egy lemezkiadó vállalat jelképévé és a zenei világ egyik legismertebb védjegyévé? 

Nipper eredetileg Mark Henry Barraud kutyája volt. A nevét azért kapta, mert előszeretettel csipkedte a vendégek lábát. Az angol nip szó egyik jelentése: megharap, megcsíp, innen hát a Nipper elnevezés. Mark halála után testvére, Francis Barraud festő viselte gondját Nippernek. A kutyus állítólag gyakran fülelte érdeklődve a Francis fonográfjából kiszűrődő hangokat és ez a kép nagyon rögzülhetett a festő emlékezetében, ugyanis csak évekkel a kutya 1895-ös halála után vitte először vászonra a jelenetet. Íme az első, 1899-es festmény:

OriginalNipper
Az első festmény Niperről. Eredeti címe az volt, hogy Dog looking at and listening to a Phonograph azaz Egy fonográfot néző és hallgató kutya.

Nem nagyon értek a marketinghez de az még számomra is egyértelmű, hogy nem valami találó az első festmény címe. Barraud próbált kiállításokra jutni, magazinokba kerülni a képével, még a fonográfokat gyártó The Edison Bell Company-nél is próbálkozott, de sikertelenül (mondhatni ebül járt), mert senki nem értette, hogy miért hallgatna egy kutya egy fonográfot. Amúgy meg miért ne?

Végül Barraud átnevezte a festményt, az új címe His Master’s Voice, azaz A gazdi hangja lett. Ez már sokkal találóbbnak bizonyult. Továbbá azt a tanácsot kapta, hogy fesse át a tölcsért feketéről aranyra mert ez javítana az eladási esélyein. Megfogadva a tanácsot a festő bekopogott az újonnan létrejött The Gramophone Company ajtaján (ami később egy másik céggel összeolvadt, létrehozva az EMI-t), hogy kölcsönkérjen egy sárgaréz tölcsért. A cég egyik alapítója William Barry Owen megkérdezte, hogy eladó-e a festmény és hogy újra tudná-e festeni a Berliner-féle gramofonnal az Edison-féle fonográf helyett. Barraud természetesen kapva kapott az alkalmon, mindössze egy gramofont kért ami alapján elkészítheti a művet. Ötven fontot kapott a festményért és további ötvenet pedig a szerzői jogokért.

Barraud_painting
Francis Barraud az ikonikus kép festése közben. Forrás
His_Master's_Voice
A kész mű. Forrás

Később a cég a védjegyévé tette a képet és 1921-ben a londoni Oxford Streeten megnyílt az első HMV üzlet, a Nipperről alkotott kép és annak címe pedig rövidesen lemezborítók, szalagcímek, promóciós termékek és zenei reklámanyagok alapjává vált.

An HMV store in 1963
A régi HMV üzlet az Oxford Streeten. Forrás

Ha ez még önmagában nem lenne elég a halhatatlansághoz Nippernek, még szobrokat is emeltek róla és egy, a sírhelyéhez közeli utcácskát is elneveztek róla 2010-ben.

Screen Shot 2016-08-18 at 17.33.10
A Nipperről elnevezett köz Bristolban. Forrás
nipper-hmv-statue-1464643552
Nipper szobra Bristolban. Forrás
W1siZiIsInVwbG9hZHMvcGxhY2VfaW1hZ2VzLzVhMGRjYzYxN2M4ZTdkNjFkZF9TY3JlZW4gU2hvdCAyMDE1LTEwLTA1IGF0IDQuNDQuMjggUE0ucG5nIl0sWyJwIiwidGh1bWIiLCJ4MzkwXHUwMDNlIl0sWyJwIiwiY29udmVydCIsIi1xdWFsaXR5IDkxIC1hdXRvLW9yaWVudCJdXQ
Nipper Baltimore-ban. Forrás
nipperjpg-cbd38a423dd8b590
Nipper New Yorkban. Forrás

Számomra egészen lenyűgöző, ahogyan Francis Barraud a kezdeti sikertelenségek és sorozatos visszautasítások ellenére sem adta fel az alkotása elismeréséért folytatott küzdelmet, és ebben a történetben aztán tényleg beigazolódik a mondás, miszerint bátraké a szerencse. Nem túlzás kijelenteni, hogy a festő élete ezek után csak Nipper körül forgott: haláláig összesen 24 másolatot készített az eredeti festményről a lemezkiadó cég megbízásából. Szerintem az utolsót már csukott szemmel csinálhatta. 🙂 Én pedig csak remélni tudom, hogy Nippert életében is legalább annyi tisztelet és megbecsülés érte, mint amennyi a halála után.

Befejezésként pedig szóljon a Time After Time Cyndi Laupertől, na vajon kitaláljátok miért? 🙂

Források:

Advertisements