A ravasz, leleményes, furfangos stb. szavak szinonimájaként a mai napig gyakran használjuk a minden hájjal megkent kifejezést. Általában a rókát szoktuk ravaszként emlegetni, ami azt illeti régen a ravasz szavunk főnév volt és rókát jelentett. Ezért kezdték el használni a ravaszhájjal kenték meg az alfelét szólást is az agyafúrt emberre, amiben a ravaszháj tehát a rókahájat jelentette. A 18. században már az ebhájjal kenték meg az alfelét kifejezés volt népszerűbb a köznyelvben. Jókai Mór Fráter György című könyvében pedig az alábbi mondattal találkozhatunk: „Bizony kutyahájjal van megkenve a te két tenyered.” Gárdonyi Géza így illeti az egyik szereplőt az Oláhok se mind feketék című művében: „akasztófáravaló, kutyahájjal kent kártyás semmiházi”, sőt a Kátsa című könyvének egyik fejezetét így nevezte el: „Kutyazsirral van megkönve a tzigány”. 

De miért keneget bárki hájjal, pláne kutyahájjal bármit is?

dog-1188518_1920

Egy régi hiedelem varázserőt tulajdonított a különféle állati zsírokból – köztük kutyazsírból – készült kenőcsöknek és a boszorkánysággal hozta összefüggésbe azokat. Egy 1728-as boszorkányper jegyzőkönyvében így írtak:

 „Kémény alatt legelőször magát a Dénesné hóna alatt valami zsírral megkente, azután a fiának is a hónalját, és mindjárást kirepültek a kéményen által.”

Tehát azáltal tudtak a levegőbe repülve az ördöggel találkozni, hogy bekenték magukat zsírral. Mikszáth Kálmán A mi örökös barátunk című művében így használja: „Ez a vén mamlasz, ez a rossz zsírokkal megkent ember megakad egy szalmaszálnál.” A Bálint császár című írásában pedig ilyen formában találkozhatunk vele: „A valóság az, hogy ő így is erős és hatalmas volt, mindenféle zsírral megkent kezei messze kiértek a város határából” 

Azt, hogy miért került a kutyazsír a szólás egyes változataiba, magyarázhatja, hogy Hekaté, a görög mitológia alvilági istennője, a boszorkányok úrnője fekete kutyái kíséretében járta az éjszakát, így a kutyákat gyakran a boszorkánysággal, ördöggel és pokollal hozták összefüggésbe az emberek és természetfeletti erőket tulajdonítottak nekik. (Lásd A pokol kutyái című bejegyzést) 

Egy biztos, amikor elhízott kutyákat látok, mostantól mindig eszembe fog jutni ez a szólás.

Forrás:

  • O. Nagy Gábor (1979): Mi fán terem?. Gondolat Kiadó, Budapest.
  • Kiemelt kép: Theodore Gericault: Bulldog. Olajfestmény, 1815.
Reklámok