Ismeritek a tonaludátusz nevű nyelvi játékokat? Ezek arról szólnak, hogy egy magyarul értelmezendő szöveget úgy írnak le, mintha idegen nyelvű lenne. Ennek egy fajtája amikor latin vagy latinosan hangzó, gyakran azonban értelmetlen szavakat használva alkotnak meg egy szöveget. De mi köze van ennek a kutyákhoz?

Canis latinicus kutyalatin tonaludátusz
Roy Lichtenstein: Grrrrrrrrrr!! (1965)

 

Ezt a fajta latin imitációt idegen szóval úgy nevezik: Canis latinicus, azaz kutyalatin (angolul dog latin). A tonaludátusz magyar elnevezést a játék a legelterjedtebb hazai mondata miatt kapta, melynek latinul egyébként semmi értelme:

Tona ludatus, vis saus megatus. – kiolvasva tón a lúd átúsz’, visszaúsz’ meg átúsz‘.

Tona ludatus; tudus nimeratus. – vagyis tón a lúd átúsz’, tud úszni mer’ átúsz’.

Akad azonban olyan is, melynek mind latinul, mind magyarul van jelentése:

Comam uram, miles fiam. – magyarul komám uram, mi lesz fiam, latinul pedig a hajamat elégetem, katona leszek.

De azon se lepődjünk meg, ha egy mellékhelyiség ajtajára az alábbi szöveget látjuk kifüggesztve:

Ave Caesar vavan! – vagyis ‘a vécé zárva van‘.

Ez azonban már nem igazán jó tonaludátusz, mert magyarul kell kiolvasni ahhoz, hogy értelmet kapjon.

A Canis latinicus / kutyalatin tehát egy jópofa játék a latin nyelvvel. Még egy példa jutott most eszembe, a Homo consumericus, azaz a fogyasztó ember gúnyos elnevezése. Ha tudtok példákat ilyen tonaludátusz szövegekre, írjátok meg kommentben. 🙂

Reklámok