A befolyásos, hatalommal bíró emberekre szokás mondani, néha negatív értelemben: nagykutya. Pl. „Nagyobb kutya még az apjánál is!” Az angolban is ilyen értelemben használatos a big dog (nagy kutya) szókapcsolat. De vajon honnan is eredhet ez a kifejezés? Elég sokat kutyagoltam a témában és egészen a 13. századba jutottam vissza, méghozzá Veronába.

 

nagykutya

Itt élt ugyanis a della Scala (vagy Scaligeri) fejedelmi család, akik 1259-1387 között uralkodtak Veronában. A család egyik legmeghatározóbb uralkodó tagja Can Francesco della Scala, másnéven Cangrande, azaz Nagykutya volt. Becenevét állítólag onnan kapta, hogy anyja a várandósság utolsó napjaiban prófétikus álmot látott, mely szerint születendő fia kutya alakjában az egész világot meg fogja félemlíteni. (A kutyás prófétikus álmokról később még egy egész bejegyzést fogok írni.) Nem mellesleg ő volt Dante Alighieri legfőbb pártfogója, és az Isteni színjáték Poklában valószínűleg Cangrande ihlette az agár-allegóriát. Boccaccio Dekameron című művének hetedik novellájában is találkozhatunk az alakjával.

Cangrande lovas szobra ma is megtalálható a veronai Castelvecchio Múzeumban. Érdekesség, hogy a szobor emberalakjának hátán és a ló fején egy sisak látható egy kutya fejével, utalva ezzel a vezér nevére.nagykutya

Nem Cangrande volt azonban az első „kutya” a családban, az első hatalomra került della Scala neve Mastino, azaz masztiff volt. Később a Scala család más tagjai is használták a kutya motívumot, például Cangrande II della Scala, akit a Can Rabbioso, azaz dühöngő vagy veszett kutya névvel is illettek, Mastino II della Scala, valamint Cansignorio della Scala, azaz Úri kutya is.

nagykutya
Mastino II della Scala szobra, itt is látható a kutyafejes sisak. Castelvecchio Múzeum, Verona.

Ha esetleg tudtok róla, hogy már az 1300-as évek előtt is használták volna a nagykutya kifejezést hatalommal bíró személyek jelzőjeként, akkor írjátok meg kommentben. 🙂

Források:

Reklámok