Azzal bizonyára a legtöbben tisztában vannak, hogy mit jelent a cinikus szó (aki mégsem, az pillantson pár sorral lejjebb), de azzal már kevésbé, hogy ez a szó is a görög küón, azaz kutya szóból eredeztethető. „Kutyázó” – vagyis „kutyát utánzó” a cinikus szó eredeti jelentése.

 

cinikus → cynicus (latin) → künikosz (görög) → küón vagy kyon (görög)

Cinikus (mn): szenvtelen, közönyös, érzéketlen, részvétlen, egykedvű, kiábrándult, kiégett, szkeptikus, hitevesztett, kétkedő, kételkedő, csúfondáros, csúfolódó, gúnyolódó; szemérmetlen, arcátlan, pökhendi, elvetemült

No de mégis hogyan jöttek a kutyák a képbe, illetve a szóba? Eredetileg a cinikus egy ókori görög életfilozófiai iskola, melyet Szókratész egyik tanítványa, Antiszthenész alapított.

A cinikusok megvetették a társadalmi normákat és az állam intézményét, így tiltakozva a társadalom igazságtalanságai ellen. Elutasították a hatalmat és a gazdagságot, mert azok megrontják az erkölcsöt. Gondolom senki nem lepődik meg azon, hogy többnyire szegények, alsó néposztályból valók azonosultak a tanaikkal.

A gimnáziumot, ahol Antiszthenész a tanítványaival összegyűlt kynosargesnek hívták (kynosarges = fürge kutya), innen az elnevezésük eredete.  Egyes források azt is megjegyzik, hogy a kutyákéhoz hasonló, szégyentelen életmódjuk miatt is kaphatták ezt az elnevezést.

A leghíresebb cinikus Szinópéi Diogenész volt, aki hűséges kutyaként követte mestere tanait, ezért is csúfolták kutyának. Arisztotelész is kutya néven nevezi meg Rhétorika című művében. Jean-Leon Gerome francia festő egy 1860-as festményén kutyák társaságában örökítette meg Diogenész alakját:

A mai Törökország területén fekvő Sinop városában pedig szobrot emeltek neki, ahol szintén egy kutya látható mellette:

Diogenészről van egy nagyon érdekes történet, ami jól szemlélteti a cinikusok hozzáállását a dolgokhoz. Állítólag egy napon Nagy Sándor meglátogatta a filozófust, aki éppen heverészve élvezte a napsütést. Nagy Sándor azt várta, hogy mindenki máshoz hasonlóan Diogenész is gratulálni fog neki és leborul a nagysága előtt, ám amikor ez nem történt meg, azt mondta neki, „Kérj tőlem amit akarsz!”. Diogenész erre csak annyit válaszolt: „Ne álld el előlem a napot.”

Nagy Sándornak annyira tetszett a számára szokatlan faragatlanság, hogy amikor a kísérete nevetésbe kezdett, ő csak ennyit mondott: „Ha nem Nagy Sándor lennék, akkor Diogenész szeretnék lenni.” Ezt a jelenetet örökítette meg Sir Edwin Landseer festő egy 1848-as képén, az embereket, köztük Diogenészt és Nagy Sándort is kutyaként ábrázolva:

Szóval ha legközelebb valaki cinikus módon viselkedik veletek, gondoljatok a négylábúakra. 🙂

Források:

Reklámok