Ha már a tegnapi poszt a kutyák hitvány szolgalelkűségéről szólt, ma szeretnék szót ejteni egy olyan kutyás szólásról, ami a meghunyászkodás szöges ellentétét fejezi ki:

Eb ura fakó!

 

Mit is jelent ez az átlagos nyelvhasználó által aligha használt fordulat? O. Nagy Gábor szerint 1678-ban jött létre a kifejezés, amely annyit tesz nekünk ugyan nem parancsol, nekünk nem urunk, azt teszünk amit akarunk”. (Forgács, 2005)

Ilyen értelemben használták a szólást az 1707-es ónodi országgyűlésen, ahol állítólag ezzel a fordulattal nyilvánították trónvesztettnek I. József Habsburg uralkodót.

„Eb ura fakó! Ma napságtúl fogvást József nem királyunk, abrenunciálván mindenekben ellene; inkább egy óra alatt elveszünk, semmint örökös jobbágyságban éljünk!” (idézi O. Nagy, 1979: 126)

De mi is az a fakó? A fakó a fa szó származéka, eredeti jelentése: fából való. Innen alakult ki az a jelentése, hogy olyan, mint a fa – ebben az értelemben a sárgásszürke színt jelöli, így lett a fakó ma is használatos lónév. „Gyi, te fakó, gyi, te szürke…” – írja Petőfi Sándor a Vándorlegényben.

Régen azonban a kutyát (főleg a fához hasonló színűt) és a farkast is fakónak nevezték, nemcsak a lovat.

Eb ura fakó

A XVI-XVIII. században használatos a fakót is vonják, de fakó is vonja mondás azt jelenti, hogy „komiszul bánnak a kutyával, de a kutya is komisz másokhoz.” (O. Nagy, 1979) Erre azt is mondhatnánk, hogy egyik kutya, másik eb.

Tehát az eb ura fakó kifejezést másképp úgy mondhatnánk, hogy ebnek ura a kutya, és a fordulat a dacos ellenszegülés és függetlenség kifejezésére szolgál. Aki tehát mondja, az a másik felet tartja kutyának, aki neki ne parancsoljon. Ugyanezt jelenti az eb ura kurta szólás, ebben a kurta szó régen a kurta farkú kutyát jelölte.

Források:

  • Forgács Tamás (2005): Állati szólások és közmondások. Akadémia Kiadó, Budapest.
  • O. Nagy Gábor (1979): Mi fán terem?. Gondolat Kiadó, Budapest.
  • Kép forrása: StockSnap
Reklámok