Még mielőtt bárki hamis asszociációkat képezne az előző, kutyák és szexualitás kapcsolatáról szóló bejegyzéssel kapcsolatban, ez a poszt nem a kutyák és a melegek kapcsolatáról fog szólni. 🙂 Sokkal inkább a kutyák szerepéről a csillagos égbolton.

 

Kosztolányi Dezső ekképpen ír Hajnali részegség című versében:

”Szájtátva álltam

s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,

az égbe bál van, minden este bál van”

A soha véget nem érő égi bálon pedig négylábú bőrébe bújt konstellációk is részt vesznek, például a Kis Kutya (Canis Minor) és Nagy Kutya (Canis Major) csillagképek, melyek Orion, a mitológiai vadász csillagképének hű kísérőiként jelennek meg az égbolton. Az Urania’s Mirror (Uránia Tükre) című, 1824-ben kiadott csillagászati kártyákon így ábrázolták a két csillagképet:

Szíriusz, Orion egyik kutyája, a Nagy Kutya csillagkép fő csillaga, Canicula néven is ismert és csillag alakja már az ókori görög Aratus Phaenomena című versében is megtalálható, mely a konstellációk első leírásait tartalmazza. Mivel a nyár legforróbb időszakában vált láthatóvá a mediterrániumi emberek számára, így a forróságot Szíriusz csillagával hozták összefüggésbe. Innen eredeztethető a mai kánikula szavunk, mely a latin Canis, azaz kutya szó kicsinyítő képzős származéka, eredeti jelentése pedig kiskutya vagy kölyökkutya.

A kifejezést több európai nyelv is használni kezdte:

  • angol: dog days (“kutyanapok”)
  • német: Hundstage (“kutyanapok”)
  • latin: dies caniculares (“kánikulai napok”)
  • francia: canicule (“kánikula”)
  • olasz: canìcola (“kánikula”)
  • orosz:  каникулы (“szünidő” – Mert az iskolai szünet a legforróbb nyári napokra esett, de a nyest.hu szerint ma már a téli szünetet is jelölheti.)

Gondolhatnánk, hogy innen a magyar kutya meleg szókapcsolat eredete is, ám ez nem feltétlenül van így, hiszen a kutya jelzőt lexikai fokozásként valamilyen negatív jelentés kifejezésére használjuk, gondoljunk csak a “kutya hideg”, “kutya világ”, “kutya egy munka” fordulatokra.

Cynophontis (kutya mészárlás) volt a neve annak a fesztiválnak, melyet a kánikula idején tartottak Argoszban, és ekkor kóbor kutyák tömegeit gyilkolták le. Ennek az lehetett az oka, hogy az évnek ebben a szakában a kutyák fogékonyabbak voltak a veszettségre. Szintén ide kapcsolódik a rozsda isteneinek (Robigus és Robigo) ünnepe, melyen kutyaáldozatot mutattak be Szíriusz feltűnésekor. Ennek az volt a célja, hogy a rozsda egye meg az ellenség fegyvereit, ahogyan arról Ovidius Fasti (Ünnepek) című művében beszámol.

Tudtad? Csányi Vilmos magyar etológusról 1999-ben elneveztek egy csillagot a Nagy Kutya csillagképben.

A Kis Kutya csillagkép legfényesebb csillaga a Procyon, mely a görög προκύων (proküón) szóból ered, jelentése „a kutya előtt”. Nevét azért kapta, mert Szíriusz csillaga előtt halad az égen.

További kutyás konstelláció a Canis Venatici, azaz a Vadászebek csillagkép. A két vadászkutyát Boötes (Ökörhajcsár) tartja pórázon, amint a medvéket üldözik. Johannes Hevelius nevezte el a csillagképet a 17. században. Az Urania’s Mirror  kártyasorozatban így került ábrázolásra:

Zárásképp egy idézet Tóth Árpád Lélektől lélekig című verséből:

“Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,

Mint egymástól itt a földi szivek!

A Sziriusz van tőlem távolabb

Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!

Ó, jaj, az út lélektől lélekig!

Küldözzük a szem csüggedt sugarát,

S köztünk a roppant, jeges űr lakik!”

Tudtok még valami érdekességet a kutya csillagképekről?

Források:

  • Forgács Tamás (2005): „Állati” szólások és közmondások. Akadémia Kiadó, Budapest.
  • J.W. Mollett (1883): An illustrated dictionary of words used in art and archeology. Sampson Low, Marston, Searle, and Rivington, London.
  • Kertész István (2011): Kutyák az ókori görög-római világban. História. 33. 3. sz., 7-10.
  • Tamsin Pickeral (2008): The Dog. 5000 Years of the Dog in Art. Merrel Publishers, London.
  • Wikipédia
Reklámok